Gotha R. M. - Úr, szótlanul

Úr, szótlanul

Üres lap vár rám otthon.

Megírni könnyű pofon,

azt amit veled szemben

nem lehet, úgy eleven,

hirtelen elmondanom.

Ily monoton maraton

Élet hagyomány nem

elfogadható nélküled.

Tovább? angyalom,

Tovább angyalom!

Menekülnék előled,

kézzel lábbal futnék

ellenkező irányba

egy darabig, de e fék

kellék nem kattan,

s mint egy mágnes

visszafordul feléd.

Mind ez ugyanis

Kár-ár, vár-már

Vagy fordítva?

Szívem ketrece!

Belebújok, nyakig

érő eme medence.

S csak bambán bámulok,

akár egy úr, szótlanul.

                    Gotha R. M.

© Holnapmagazin

Minden jog fenntartva

 

Simon Lehel Zoltán - Elveszett harmónia

Elveszett harmónia

Mozdulata ringva bing, mint kecses réti fűszál a hajnali szellőben.

Csillogása, akár a harmattól gyöngyös pókfonalháló.

Illata enyves, fenyőgyantáé,

Ő a kis ír tündér, sziklák moháin dudva ágyában ébredez.

Ragyogó napsugár simogat a légben, méhecske kergeti a cserebogarat,

Egy apró virág sárga szirma árnyékot vetve integet, ébredni kéne már.

A levelek alatt megbúvó megannyi csoda, az aprók faunájának végtelen hernyó és rovarnemzetségének ízelt zaja a gigászok terebélyében zümmögésbe vész,

Náluk igazi ricsaj.

Kis tündér ébredez. Ébredezz! Mindenki várja már csillámló porodnak vidám színeit.

Nem embernek szóló üzenet. Tavasztól őszig tartó nyüzsgő életek minden napja ünnep és ajándék. Kell az öröm, a szeretet, a vidámsággal átitatott szorgalom.

Itt van hely elég mindenkinek, amíg az erdők és patakok elférnek a terjeszkedő betonsivatagtengerek mellett.

A békét nem zavarja senki sem,

Ez több, mint elfeledett...

Igazi mesevalóság.

S.L.Z

Molnár Zsolt - Hallgatások

Hallgatások

Alteregóim végletekig hallgataggá tesznek,
A szédülés szférájáig tornyosul az ő csendjük is,
Külön-külön láthatatlanná hamuzva be lelkem,
És szorongva gubbasztok magammal együtt itt,
A teremtettségnek ebben a kicentizett sarkában,
Megkongatható ürességet tapogatnak újaim,
Mert a tudataim már ebből az életemből kiválnának,
De az átjutás kivéshetetlenné vastagodott falain
bonthatatlan a vakolat, megkötötte a félrelázadás
cementje, ezért lett szabadulástalan
teljesen ez a létköz elé tuszkolt maradás,
Amíg meg nem fogom érteni pontosan,
Hogy a hallgatásaimról is lemondtam végleg,
Hiszen a közös hallgatások méginkább fullasztók,
Azok az érzések mind kiműthetetlenek, reméltem,
Belőlem, így az jutott nekem, hogy széttépjem a szót,
Beszélve minden nyelven elmondhatatlanságomat,
Mintha porciózva lenne érdemeimért
az ég, a levegő, a tűz, a föld, az álom számomra,
Tabumentesülés nincs elméim szintjén,
Bilincseket izzadnak a szándékaim,
De azt mégis jogomban áll megfogadnom,
Hogy sorba helyezett hallgatás-oltáraim
négyszögében többedmagamat

a beletörődés istenének feláldozom

Várad folyóirat 2014/3

Gotha R. M. - A vén Duna

A vén Duna

Kisegitő népeknek oltalma
Mind egy csónakban eveznek,
Hullámai a nap tükörképében
A horizont síkjában elvesznek.

                           Gotha R. M.

 

© Holnapmagazin

Minden jog fenntartva

Ózsé – Szépséges kisasszony

Szépséges kisasszony

Szépséges kisasszony, ugyan

minek tetszett jönni,

a kietlen pusztaságon utam

jöttem törni

egy csákánnyal, mert fontos

hogy széles és járható

legyen s rajta pedig pontos

órákkal ballagó

úriemberek ropják a táncot

meglepően szépen,

rejtegetve a mélyülő ráncot

az elkészült képen.

Készen vannak ők is bizony:

éppen halálkeringőznek

mindegyikre vár egy mozdony

melyben halászlevet főznek;

bárkit kifoghat a háló

s úszhat majd a lében

kis szanaszéjjel szálló

lélek-befőttjében.

Janó István – Orvosi tanács

Orvosi tanács

szedj be gyorsan

még egy szem életet

’tán tovább tart

ha mérgezed

1.

Hisz mégis csak tehettél volna

többet mint az anyóka

nagyságára hatni,

szépívű szavakkal

szívét facsargatni.

Adni, örökbe ha kell

egy percnyi Álmot

-tudod, az a lány ott...

súghattál volna

csöppnyi bolondságot 

de megelégedve térsz meg.

Ennyi tellett-

s csodálkozol hogy nem kapsz

csak harmadosztályú mennyet

egy félszobás örök-telket

Ott is csak Annyi tellett

2.

Szeretnénk hinni

életünk lezárt kör

amit elkezdtünk,

véget ér

mielőtt téged ér…

minden dolgunk

elvégezve

térünk meg a

fűtengerbe

ezért térünk vissza

a Máshova,

hol semmi dolgunk már

csak hátha vár

egy megnyugtató Felelet,

vagy csak az utolsó fejezet

(és Ön is tovább mehet

igen, továbblépni lehet

ha van még helyed

hol légy

mielőtt Tényleg

elmégy)

3.

Jól tudom mi jogom van -

Beszívni a semmit

amíg minden tiszta.

Fejet lehajtani

hol a fáradtság lerogyaszt

bárhol és tudod hol

Bozgor!

Járni az utcákat míg el nem

kopik a rongy anyaga.

Hallgatni

és persze szólni

ha senki nem hallja

aki nem érti

vagy nem akarja

Szeretni

és gyűlölni kedvem szerint

bárkit, de leginkább

erre kijelölt falak, fajok, emberek közt

Felkiáltani az Úrhoz

ha nem zavar,

hogy nem biztos hogy csak

az állam nyelvén ért

- talán próbálkozzon máskor

vagy máshol(?)

Jogom van elfújni

a gyertyákat rendre

vagy egyszerre,

de akkor én is

gyertyává válhatok!