Steampunk
Az acél csorda kétezer fokra
Hevítve izzik, dobog a pata.
Reszket a föld, csörtet a ménes,
Nyolcezer megvadult patkója fényes.
Porzik a talaj, nyomukban pusztulás,
Féktelen vágtájuk nem hagy, csak rombolást.
Szemükből könnyüknek szikrája kipattan,
Az erdő fenyvese fáklyaként elillan.
Csillagok viharos felhői színekben,
Rézsörény veretek áznak a napfényben.
Reccsen az acél, pattan az érc,
Kétezer fokon kalapál a művész.
Elborult elméje világból kifordult,
Munkája gyümölcse édesen eltorzult.
Olvasztott hulladék, hegesztett ócskavas
Életet, formát kap, örökre megmarad.
Simon Lehel Zoltán
