Színzavar
A padon színes fények játszanak tavaszt
Lábnyomod őrzi még a föld
Hangokat cseng a park, te hidd csak azt
Hogy szíved egyszer még új ruhát ölt.
Meleg van érzed, hogy ébredni kellene
A légben édes illatok
Emberek néznek, de te nem mered
Szemükben magad látni, nem tudod...
Vajon hány kezdet jött már el így nélküled,
Hogy ne érezd hívó szavát
De ha majd számot adsz az életed
Lesz ki értéknek látja, s lesz barát?
Mert tudod az idő melletted elmehet
És várhatsz színes álmokat
De ne a padról nézd a színeket,
Inkább menj, fesd meg saját vásznadat!
Józsa János
