Gotha R.M. - Fehérbe öltözött

Betolakodott a tél imént.

Az ablakpárkányon feküdt

kristályvilágom egyetlen

mikrokozmosza.

Ez volt az első idén,

és pár ezer pehely

követi a ritust:

előbb lehullnak az égből,

mint csipke-fehér ruhájú,

piruettező balerinák,

majd egymásra találnak a táncban,

ahogy lassan földet érnek...

Pár pillanat az egész,

talán egy fél óra a hideg bádogon,

és minden másodpercük megannyi élet.

Befejezetlen cigarettám elnyomom,

nehogy egy sistergő parázs

elrontsa azt, ami rövid

időn belül elolvad, elpárolog,

gyermekkorom fehér-bundába
öltözött városában.

Treb-Ron - Vénusz

Vénusz

Éjszaka bársonyos érintése takar be engem,

Csillagok fénye ringat álomba.

Fázom...

Nem vagy mellettem,

Szíved lobogó gyöngye nem melegít föl engem.

Hol vagy életem Vénusza?

Lelkem lángja csak terád vár.

Tűzes kemencében izzik testem...és én fázom!

Vénusz, jó éjszakát.

Hideg köpenyét az éjszaka teríti rám.

Sötét vágyait fülembe suttogják ledér leányai,

De nekem csak a te tüzes szavaid hoznak megnyugvást.

Napkeltekor tovatűnnek az álmok,

Végetért a hideg láz.

A gondolataim tisztulnak és nem marad más csak a hideg ágy.

Vénusz, jó éjszakát...

                                                               Treb-Ron