Bokor Levente - Fél vers

Fél vers



MInden fél...
FÉlórája ébred a félszeg fél.
Fél álmokat kerget a féktelen szél.
FéL oldalra dőlve fél ágyamon fekszem.
Csak te vagy egész, mélyen a szivemben.


MInden fél...
Félszavakból értjük félénk vágyaink.
Félbeszakadt álmok őrzik fél vágyaink.
Félbetépett gondolatok fém szavai döngnek.
Csak te vagy egész..angyala a földnek.


MInden fél...
Fél életem adnám szavaid csókjának.
Fél szerelmed kérném ha Istenek hagynának.
Féktelen szekerét az időnek széttörném.
Csak te lennél egész, Csak te lennél... s én!


                                                Bokor Levente

Gotha R.M. - Mementó

Mementó

 

Egy asztal, sört szopogató inger,
Mellyel az élet élvezetét tapogatod.
Várod, szeretnéd de...nem jön el
Az a rózsaszínű pillanat, ahol
Úgy látod magad ahogy kell.

Sötétség kapuin mászkált angyalok
Juttatnak el egy olyan helyre, ahol
Még a madár sem jár, üres utca
Beton, egyetlen fa, oszlopok.

Ébredésed megváltója te leszel,
Nem tudván hol és merre jártál
Csupán egy gyűrött papírod
Lesz majd saját mementód.

                           Gotha R.M

© Holnapmagazin

Minden jog fenntartva

Leontin Lukasevko: Naplementekor - Józsa János fordítása

Naplementekor

Vörösben tűnik el, vörösben ébred
Éget, ha tüze ér, fénye az élet
Ha sietsz, eléred...

                                Leontin Lukasevko
                                Józsa János fordítása

Gotha R.M. - A Magasban

A Magasban

Fentről nézve egy csíki lesből,
Ablakkeretben feltámadt festmény,
Hollósy – tájkép, élmény
Máramarosi hangulat, hol minden
Mesebeli flóra és fauna életre kel!
Egy mozzanat, táncuk a szélben.
Hegyek kebléből egy felhő születik,
S a víz hiányban szenvedő száraz erdő
Nekünk mesél.
Vajon mit is mondhatna?
Szavai sziszegő
Elrejtett beszédét én csak figyeltem.
Figyeltem és hallgattam, és sejtettem
Hogy mit sugall:
Nyugodtságot árasztó tájszólás,
Szavaiban mindent megtalálsz.
Béke, enyhe beletörődése a
Sorsának. Fájdalmat árasztó
Melankólia.

                                     Gotha  R.M.

© Holnapmagazin

Minden jog fenntartva

Sógor Emese-Hajnalka: Műszeres analízis

S amikor az analitika is elkövetkezik

A diákot a frász majd kiveri

Végül ráveszi magát hogy ehhez is neki üljön

Rájön arra, hogy az anyag több forrásból kell összegyűljön

Mert nem elég amit a tanárnő leadott

Hisz ő elvárná a részletekbe menő magyarázatot

Szegény diák küszködik, kínlódik az analitikára

És mégse lesz elismerve fáradságos munkája

Mert a tanárnő ebbe-abba belekérdez

S a diák kapkodhat majd a fejéhez

S hirtelen eszébe jut a diáknak

A szavajárása az előadótanárnak

Ezt nem mondom el nektek részletesen

Úgyis tanulni fogjátok fizkémen

Kvázi a két tantárgy megegyezik

Hisz mindkettő egy társaságba tartozik

Tehát legjobb lesz a fizkémből készülni

Ekkor a diákot a láz újra kiveri

Mert azt hitte hogy a fizkémtől megszabadult

Holott ez egy nagy tévedés és emiatt igen feldúlt

És a diák a fizkémet újra előveszi

S az utálat, s a méreg majd megeszi

Rájön arra, hogy minden út a fizkémhez vezeti

Így tehát a könyvforggatását újra kezdheti

S a düh miatt az anyagra nem emlékezik

De az indulatait a nyugtatók lefékezik

Mert a fizkém még jobban összezavarja

S a kiütéstől már pöttyös a karja

Hisz ott meg utalások vannak az analitikára

Most akkor honnan szedje össze az anyagot a vizsgára

A legjobb lesz ha a gyakkönyvből készül

És már azonnal neki is ül

Mert abból több mindent fel tud használni

Hisz jó részüket gyakorlatban is meg kellett csinálni

És hogy a gyakorlatra is említést tegyek

Összefoglalnám ezt néhány sorba ti nektek

Sohasem lehet azt a tényt elhanyagolni

Hogy az analitika mindig megköveteli

A precíziót és a megbízhatóságot

És nem utolsó sorban a négy tizedesnyi pontosságot

Ügyelve kell a mérőfiolához nyúlni

Mert nem szabad az ujjlenyomatot rajtahagyni

Hisz az is eltéréshez vezethet

S a gyakorlatot újra kezdheted

Sohasem a gép a hibás

Mert mindig a diákot éri a szídás

bezzeg a gépek annyira régiek

Szinte nagymamámmal egyidősek

De nem szabad dühösek legyünk a gépekre

Mert Hippokrátesz a sírjából felkelne

Hogy a leendő gyógyszerészek

Ennyire becsülik a gépeket s az intézetet

S amikor a diák újra neki fog

A feszültsége a tetőpontra rúg

Akár ráköthetné magát az elektródra

Megtudhatná feszültségi értékét egy pillanatra

S ha még a tanár szavát elnyelné

Az abszorbanciáját is megmérhetné

S hogy még mennyi mindent kell elnyelni a diákoknak

Az abszorbciójukra maximális értéket kapnának

S a tanár szava úgy hat a diákra

Mint az előhívószer a papírkromatográfiára

Hisz a diák ekkor olyan színekben szikrázik

Amilyenben a papír az előhívásra pompázik

S ilyen állapotban a diáknak minden értéke megmérhető

S a kísérlet grafikonnal kiegészíthető

De a legjobb ha a diák minden dühét elvezeti

Mint amikor a jó elektrolit az áramot vezeti

Mert az ilyen maximális értékek

A kijelzőket kitérítik

S akkor valóban a diák lesz a hibás

S nem mondhatók a gépekre semmi kifogás

Tehát ez a tantárgy is tartogat jó kis meglepetést

Mégis jól fog esni pár év múlva a rá való emlékezés.

                                                                            Sógor Emese-Hajnalka

Steampunk - Simon Lehel Zoltán

Steampunk

Az acél csorda kétezer fokra

Hevítve izzik, dobog a pata.

Reszket a föld, csörtet a ménes,

Nyolcezer megvadult patkója fényes.

Porzik a talaj, nyomukban pusztulás,

Féktelen vágtájuk nem hagy, csak rombolást.

Szemükből könnyüknek szikrája kipattan,

Az erdő fenyvese fáklyaként elillan.

Csillagok viharos felhői színekben,

Rézsörény veretek áznak a napfényben.

Reccsen az acél, pattan az érc,

Kétezer fokon kalapál a művész.

Elborult elméje világból kifordult,

Munkája gyümölcse édesen eltorzult.

Olvasztott hulladék, hegesztett ócskavas

Életet, formát kap, örökre megmarad.

Simon Lehel Zoltán

Cigicsikkek összebújnak - Soós Edina

Cigicsikkek összebújnak

Füst, homály

és a testemet átjáró mámor illata.

Átkozott, ki fintorogva húzza az orrát

s elvakítja hamis haragja.

Bódít és lelkesít egyaránt.

Szenvedéllyé vált.

És ha egyszer is hiányozna kezemből

azt kiáltanám: hazugok,

ezt miért csináltátok?

Kívánom. Meggyújtom. Majd még egyet.

Mindeközben a part túloldaláról a Nap köszön rám rettegve.

Narancssárga hangja és visító vörös arca megrémiszt.

Félek!

Azt mondja, haldoklik.

Utolsó sugaraival véresen kapaszkodik az életbe,

de mindhiába... Az est rátalált. Megölte.

Sikolya kitépi kezemből életem fegyverét,

Én utána kapkodom, még füstölög, nincs baja.

Már nem is izgat a halálba taszított Nap sikolya!

Rágyújtok, ismét és bűntudat nélkül.

Füst, homály

és a képzelet legszebb oldala.

Valóság vagy álom?

Fel nem foghatom.

Kezem zsibbad. Ajkam remeg.

Kegyetlenül szorítom füstölgő kincsemet.

Körbevesz mindegyik elfogyasztott maradványa,

Összebújtak.

Tőlem félnek.

Féljetek csak, értetek élek!

                               Soós Edina