2013. április 22., hétfő

Leontin Lukasevko: Változásvágy - Józsa János fordítása

Változásvágy

Szikrázik bennem az erő
Mint fényes képek zúgnak át napjaim
Félek, itt hagynak sorban,
A gondolatok, rom-tervek korhadt, szürke hamvain

Monoton hangon hív a Nap,
Az éjjel vak csendjével bujtat, altat
Feszítek, izmok és csont
Izzik, küzd a vasbetonba roskadt súlyos ég alatt

Nincs órám, nem számolom már
Hány vonat ment el nélkülem mind tovább
Én itt maradtam, magam
Várom egy holnap jobb ígéretekkel hívó korát

Akarom, jön majd változás
Egy hideg elhatározott hajnalon
Feltör egy gondolat
S utat húz a parlag mezőn, át a néma hangokon.


                          Leontin Lukasevko
                               Józsa János fordítása

2013. április 13., szombat

Éjféli ébredés - Simon Lehel Zoltán

Éjféli ébredés

Gondolsz-e még rám, mikor fáradt arcod a párnán pihenteted?
Eszedbe jutok még, mikor az álom kerüli a szemed?
Mikor a bú, s a bánat a sarkadban üvölt,
Mikor ablakodon hideg eső kopog, s a magány tépdesi kínzott lelkedet,
Gondolsz-e még rám, ha szíved csendben dobog?
Egy karnyújtásnyi távolság messzebb, mint a végtelen,
A gondolat s az érzelem rajta áthatolni képtelen.
Mit ér nekem Róma hajóhada, Párizs buja kéje, romlott hazugsága,
S a világ összes óceánja, ha szomjazlak, mint Dante a vizet?
A sóvárgás poklában egyetlen csepp üde rétek, hűs hajnali harmattengerek édes káprázatát teremti meg,
S az elme megpihen.
Magamat kérdezem, minek hát léteznem,
Ha nincs oly kósza pillanat mikor eszedbe juthatok?
De ne úgy, mint rabnak a pribék, mikor ítéletét hallván sorsát megpecsételék
Vagy, mint telivérnek a fagyban fázó veréb, kire szánalomból egyet pottyant, hogy megmelegedjék.
Lennék inkább, mint zsenge fű az őznek,
Mint pollennel megrakott virág a zümmögő méhecskének,
Ki reszketve lágyan porozza bibéjét, és zúgva zümmögi, édes vagy nekem, mint a méz,
Amint a virágtól megrészegült szárnyalót a szirmok tánca öleli meg.
Akár a kialvó gyertyakanóc utolsó lehellete, elillanó foszlány vagyok csupán,
Ha nem gondolsz többé reám,
Elveszem.


                                                                                   Simon Lehel Zoltán