Ózsé - Három méter

           Három méter

Három méter a hullám hossza,

amint fekszek kiterítve a parton.

Sok modern dolog van reám írva,

úgy takar be, mint az alkony

Amíg leszáll és meghűl bennem

a vér is attól, amit látok körben

és bezárul. Levegőt kell vennem.

Eltűnik az idő mind e közben.

Talán süt a nap és ráhunyorog-

nem érti fontos erejét a fénynek,

mert mi csak alulexponált

dokumentációi vagyunk a létnek.

Három méter a hullám hossza,

akkorára nőtt benne a lélek.

Talán boldogabb az ember, hogyha

egyenesen arányos a méret.

Józsa János - Ami él

                                                                        

                      Ami él

    Engedni, hadd süssön rád a Nap

      Hagyni, most hasson rád a lég

   Ami holnap már nincs itt, elszalad

Ma együtt dobban, hív, ma vár, ma kér.

      A meleg föld megtart, elvezet

     Szép lelked érzi, végtelen a tér

S míg kezeid a csöndes vízbe teszed,

 Ereidben ős dallam, fellüktet a vér.

       Élni azt, amit csak te élhetsz

         Akarni a jót, fogadni ha ér

Megpihenni egy lány tiszta szemében

         Szeretni mindent, ami él!

Bokor Levente - Térden

Térden

Most térdre borulva, meredt tekintettel nézi Szemünket a haldokló fény.

Remegő, öreg  emberek keresik  könnyükben  a  régmúlt romjait.

Most csend van....Ijesztő, hideg csend.

A beletörődés fagyos lehelletétől, elvakult a világ.

Egykor óriások, angyalok, mesebeli manók küzdötték elképzelt csatáikat itt.

Aranypoharát, megannyi tündér emelte magasba,

Megkínálva az emberek szomjas ajkait.

Most csend van...Hallgatnak a múzsák.

Nyakkendőbe bújt, szürke démonok bronz csengőket osztanak nekünk.

Megveszik gyermekkori  álmaink...

S mi csendben lengetjük temetésünk napján, ellopott életünk csengőit.

Térdre borul a meggyötört nemzedék...

DE ELÉG...

Kiált egy remegő lelkű vén.

Megtört kezei az égre néznek...

Elég...Ide élni jöttem én.