Mementó

Egy asztal, sört szopogató inger,
Mellyel az élet élvezetét tapogatod.
Várod, szeretnéd de...nem jön el
Az a rózsaszínű pillanat, ahol
Úgy látod magad ahogy kell.

Sötétség kapuin mászkált angyalok
Juttatnak el egy olyan helyre, ahol
Még a madár sem jár, üres utca
Beton, egyetlen fa, oszlopok.

Ébredésed megváltója te leszel,
Nem tudván hol és merre jártál
Csupán egy gyűrött papírod
Lesz majd saját mementód.